Sokan tudják rólam, hogy nekem igazán a 8 hetes kor feletti gyerekek jelentenek hatalmas örömet. Természetesen meg van minden kornak a szépsége, hiszen mikor megszületnek és még csak szopizkáznak a Maine Coon cica babák, az is egy különleges időszak. Amikor elkezdenek először maguktól enni, végre engem is felfedeznek, ügyesen megtanulják használni a toalettet, játszani kezdenek egymással, ez mind-mind igazi élmény.
Ám amikor igazi kapcsolattá érik a törődés, a napi testi kontaktusok, a gondoskodás, a játék, a szeretgetés, a huncutságok, onnantól mély érzelmek alakulnak ki közöttünk. Semmivel nem helyettesíthető az a melegség, szívből jövő dorombolás, amit kiscicáink tudnak adni nekünk.
Megkérdezték már tőlem páran, hogyan tudok megválni tőlük, odaadni őket az új gazdiknak? Hát bevallom, nehezen. Mindig egy kicsit meghalok olyankor. Az eszemmel felfogom, hogy nem tarthatom meg mindet, de a szívem persze ragaszkodik.
Ezen a fájdalomon az a sok kép, üzenet és beszámoló enyhít, amit az új gazdik, tenyésztők osztanak meg velünk. Nagyon szépen köszönöm ezúton is azt a rengeteg szeretet, törődést és meleg otthont, amit nyújtottok számukra. A boldogan ragyogó arcotok, csillogó szemetek miatt érdemes csinálni ezt az édes, de néha bizony fájdalmaktól, csalódásoktól sem mentes hobbit. De erről majd egy másik alkalommal…
