Kékség a szépség – a kitartás eredménye Kék Maine Coon cica
Kék Maine Coon cicáink érkezése a J alomban hatalmas boldogsággal töltött el bennünket.
Aki ismeri tenyészetünk történetét, tudja, milyen kitartóan vártunk a kék babáink érkezésére és mennyi balszerencse és fájdalom előzte meg a kis kékségek, szépségek érkezését. De a tenyésztés már csak ilyen. Nagyon sok türelemre, időre és kitartásra van szükség a hőn áhított és megálmodott Maine Coon cicák megszületésére. Minél idősebb egy tenyészet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a tenyésztésnek nemcsak a szép és cukormázas oldalát ismeri meg, hanem találkozik a sötét oldallal is. Ugyanakkor a tenyészet ezekkel a kudarcokkal, fájdalmas élményekkel válik egyre inkább tudatossá, tapasztaltabbá és elszánttá.
Kék Maine Coon cica iránti szenvedélyünk Rhodesia, első kék lányunk kiválasztásával kezdődött. Még el sem hoztuk a tenyészettől, a C alomban született egy hatalmas kék babánk, akit először lánynak néztünk, de nem sokkal ez után kiderült, hogy egy óriás fiúnk van. Crystalról így Cristiano Ronaldora kereszteltük. Boldogságunk határtalan volt. Csodálatos párost láttunk bennük és fantasztikus babákat reméltünk tőlük. Lelki szemeink előtt már láttuk a kék angyal mancsokat. Azonban az élet, a sors vagy a jó isten keresztül húzta minden számításunk, mert Rhodit két hónap múlva elvesztettük, egy szörnyű kruppos tüdőgyulladás miatt. Padlóra kerültem. Éjszakákat sírtam át és fontolgattam, hogy amit még el sem kezdtünk igazán, a tenyésztést, be is fejezem. Hiszen végtelenül fájt. Jó pár álmatlanul átvirrasztott éjszaka és egy októberi kiállítás után, ahol a tenyésztő társak megölelgették a lelkemet és megosztották velem saját fájdalmas élményeiket, elég erősnek éreztem magam a folytatáshoz.
Hogyan is volt ezután?