Hetente több e-mailt, üzenetet kapok, hogy szeretnének igazi Maine Coon cicát vásárolni, mert a facebook tele van Maine Coon méretű házi macskákkal. Vagy nagyon korán meghalt a cicájuk kiszűrhető betegségben és most már szeretnének megbízható tenyésztőtől vásárolni.
Ma (2023 év elején) Magyarországon – egyesek szerint – 200-nál is több Maine Coon „tenyészet” létezik. Sajnos java részük nem sokat tud a fajtáról, a vérvonalakról, egyáltalán a fajta követelmény rendszerről. Persze nem lenne ezzel gond, hogy egy kezdő még tudatlan, hiszen mindenki elkezdte valahol. A probléma abban rejlik, hogy legtöbbjük mögött nem áll mentor, egy tapasztalt, elismert, tudással felvértezett tenyésztő, aki segíthetné őket az indulásban és a fejlődésben. Kezdőktől vásárolják első macskáikat, leginkább egymás között adják-veszik őket, az ár dominál a választásnál. Úgy is fogalmazhatnék: Vak vezet világtalant. A fajta megőrzése, nemesítése értelmezhetetlen küldetés számukra, hiszen a tenyésztés annyit tesz az ő szemszögükből, hogy egy fiú és egy lány macskát összerakunk és lesznek kismacskák, amiket el lehet adni.
Olcsó húsnak híg a leve
Hogy miért írom meg ezt a cikket? Miért foglalkozom a hazai piaccal, amikor egyébként mindössze négy MC tenyésztővel tartok kapcsolatot? Mert úgy érzem felelősségem van nekem is abban, hogyan alakul a hazai állomány, hogy felvilágosítsam a leendő gazdikat, tenyésztőket, azért mert törzskönyvet kap egy macska, az még nem biztos, hogy alkalmas tenyésztésre, sőt, az sem biztos, hogy genetikailag is fajta tiszta.
De leginkább azért írom meg ezt a bejegyzést, mert számomra fontos a Maine Coon fajta.
10 évvel ezelőtt születtek meg nálunk az első Maine Coon babák és akkor még nagyon kevés tenyésztő volt az országban. Persze akkor sem voltak tökéletesek a macskák és abban az időben is léteztek kevésbé tapasztalt tenyésztők, de mindenki igyekezett tanulni, fejlődni és olyan tenyészetekből vásárolni vérvonalakat, ahonnan erősíthették a fajta jegyeket, kiküszöbölhették a hiányokat, kijavíthatták a hibákat. Akkoriban volt néhány nagy nevű magyar és külföldi tenyésztő, akik igazán értékes tudással rendelkeztek, akiktől tényleg volt mit tanulni. Tanultunk is. Alázatosak voltunk, jó kapcsolatra törekedtünk, később angolul tanultuk a genetikát, milyen egészségügyi szűréseket javasolnak egyes laborok, hová fejlődnek ezek a kutatások, elvégeztünk külföldi online kurzusokat. Együtt tanultunk a fajtáról és a betegségekről állatorvosainkkal. Nem sajnáltuk az időt, a pénzt, mert számunkra ez már nemcsak hobby volt, de küldetés is egyben, hogy a fajtát nemesítsük. Kivontuk azokat a cicákat, akikkel úgy láttuk nem jó tenyészteni vagy genetikailag nem voltak megfelelőek, rengeteg pénzt, pénzt, pénzt és időt öltünk abba, hogy megtaláljuk vagy kitenyésszük azokat a vérvonalakat, külső megjelenést, ami stabillá, csodálatossá és egészségessé teszi az állományt.
Mit látunk ma a magyar piacon, a facebook csoportokban? A szívem vérzik, mikor kapok pár képet, milyen hirdetések jelennek meg eladó Maine Coon cica felirattal. A fajta gyilkossága történik a szemünk előtt. Nemcsak igénytelen tartási körülményeket és egészségügyileg is megkérdőjelezhető cicákat látok a képeken, de jó indulattal sem mondanám őket Maine Coon -nak. Hogy történhet meg ma kis hazánkban, hogy ilyen cicák törzskönyvet kapjanak? Hogy történhet meg, hogy még mindig vannak tenyésztők több éves háttérrel, akik semmilyen genetikai tudással nem rendelkeznek? Se a színt nem tudják meghatározni, se a fajta jegyeket nem tudják fejleszteni a macskáikon? Hogyan választ gazdi tenyészetet, tenyésztőt?
Tényleg a mennyiség és az olcsó ár a lényeg a vásárlásnál és nem a minőség?
Mi az ára annak a tapasztalatnak, amikor gazdi kis szeme fénye a karjai között hal meg pár hónaposan – genetikailag is HCM pozitív volt a kis ártatlan- és aztán gazdi zokogva hív fel, meséli el a bánatát és vár nálunk akár 1-2 évet is, mert nem bízik már másban. Mit érez ilyenkor a „tenyésztő”, aki legyártotta ezt a cicát, mert sajnálta a szűrésekre a pénzt és ezzel ekkora fájdalmat okozott egy embertársának? Érzi a felelősséget? Egyáltalán, hogy történhet ez meg? Felelős-e a gazdi, hogy nem körültekintően választott tenyészetet? Mennyi a végső ára annak, hogy először olcsón vásárolta meg a cicát?
Mi az ára annak a tapasztalatnak, amikor egy kiscicát Maine Coon-ként törzskönyveznek, de valahogy 2-3 éves korában sem akar úgy kinézni, mint ahogy egy szelíd óriásnak kellene kinéznie? Olcsón adták, a tenyésztő esküdözött, hogy nagy korára majd fejlődik. Gazdi úgy hív fel, hogy nagyon szeretne tőlünk vásárolni egy igazi Maine Coon cicát, felesége már 3 éve vágyik rá. Van, aki 2 évet is várt nálunk (mostanában nem sok cica született), hogy álmai cicáját haza vihesse.
Mi az ára annak, hogy Magyarországon lassan feladják a lelkiismeretes, nagy tudású, gyönyörű Maine Coon cicákat tenyésztő emberek, mert azt mondják, az érdeklődők sokallják az árat, a piacon fél vagy akár harmad áron lehet törzskönyves Maine Coonnak látszó cicát venni?
Ők éveket, milliókat tettek abba, hogy itthon is elérhető legyen egy csodaszép, a fajtát méltón képviselő cica, de ennek a kedvenc ára 350-450ezer forint, ha a költségeket is mellé tesszük. Tényleg csak az ár számít a döntéseinkben?
Milyen jövőt szánunk a Maine Coon fajtának?